Egy nőtől – miközben jogosítványát újította meg egy önkormányzati hivatalban – megkérdezte az adatfelvevő hölgy, hogy mi a jelenlegi foglalkozása. A megkérdezett egy ideig tétovázott, bizonytalan volt, hová is sorolja magát.

– Arra gondolok – magyarázta az adategyeztető -, hogy van-e munkája, vagy csak…?

– Természetesen van munkám! – csattant fel a nő! – Anya vagyok.

– Nincs anya kategóriánk foglalkozásként. A „háztartásbeli” fedi le ezt – világosította fel az adatfelvevő segítőkészen.

Már el is felejtettem ezt a történetet, amikor egyik nap ugyanilyen helyzetben találtam magam a városházán. A hivatalnoknő magabiztosan, hatékonyan dolgozott, és valami olyan jól csengő címet viselt, mint a „hivatali kikérdező” vagy „városi adatfelvevő”. Láthatóan fontos volt számára a karrierje.

– Mi a foglalkozása? – kérdezte tőlem.

Hogy mi késztetett arra, hogy így válaszoljak? Nem tudom. A szavak egyszerűen kibuggyantak belőlem:

– Gyermekfejlődési és emberi kapcsolatok területén dolgozom társkutatóként.

A hivatalnok egy pillanatra abbahagyta a munkáját, golyóstolla megállt a levegőben. Felnézett, mint aki rosszul hallott. Megismételtem a titulust, lassan, kihangsúlyozva a leglényegesebb szavakat. Aztán csodálkozva láttam, hogy ezt mind leírta nagy, fekete betűkkel a hivatalos kérdőívre.

– Megkérdezhetem – mondta a nő érdeklődve -, egész pontosan milyen munkát végez ezen a területen?

Hűvösen, az izgalom legkisebb jele nélkül válaszoltam. Szinte kívülről hallottam a hangomat:

– Folyamatos kutatási programban veszek részt (melyik anya nem), laboratóriumban és terepen is (normálisan azt mondtam volna: kint és bent). Dolgozom a Felettesemnek (elsőként az Úrnak, aztán a családomnak), és van már négy kreditem (mindegyik lány). Gyakran dolgozom 14 órát egy nap (vagy inkább 24-et). Ebben a munkában jóval több a kihívás, mint más „átlagos” foglalkozásoknál. A jutalom inkább a megelégedettség, mint pusztán a pénz.

A hivatalnoknő egyre nagyobb elismeréssel nézett rám. Amint kitöltötte a nyomtatványt, felállt és személyesen kísért az ajtóig.

Miközben hazafelé vezettem, fényes, új karrierem lebegett a szemem előtt. Otthon 13, 7 és 3 éves labor-asszisztenseim üdvözöltek. Az emeletről hallottam gyermekfejlesztési programunk új (6 hónapos) kísérleti modelljét, amint új hangmintáit próbálgatja. Úgy éreztem, ütést mértem a bürokráciára. Hivatalos feljegyzés készül egy, az emberek számára elfogadhatóbb foglalkozásról. „Egy újabb anya”, vagy „anyaság” már nem hangzik elég jól. Micsoda pompás pálya! Különösen, ha van egy titulus is az ajtón. (internetes folklór)

Ágostonné Szőcs Anna tollából, honlapcím: www.anyacska.hu