Anyakommandó Óbudán

2013 májusában a Születés Hetében kezdtük el: babahordozásról, kötődő nevelésről szóló “kerekszőnyeg” (ez lett belőle kerekasztal helyett) beszélgetéssel, hordozókendő bemutatóval és “anyakommandózással”: http://www.szuleteshete.hu/budapest-iii-obuda.
A Születés csoda és misztérium. Aki már átélte az életet adás örömét és fájdalmát, meghatározó élménye marad egész életére. Arról az utóbb időben egyre többet hallunk, hogy sok kismama nem érzi magát biztonságban a kórházban. Nem annyira fizikai bizonytalanság ez. Sok kismama épp a szuverén, döntésképes személyiségét érzi megkérdőjelezni a szülésnél. A kórházi team türelmetlenségére van a legtöbb panasz. Nem mindegy hogy történik mindez.
A legtöbb kisgyermekes édesanya az első gyermeke érkezéséig dolgozik, lót-fut, nem lát pici babákat közelről, nem próbálja ki, hogyan tud tisztába tenni egy újszülöttet… A szülés után a felfokozott érdeklődés (látogatók, népszerűség) után jönnek a szürke hétköznapok. Sajnos a legtöbb kismama érez magányt a kisbabás időszakban. Sokszor egyedül marad kérdéseivel, nem tud kit meghallgatni (sokszor a nagyszülők is messze vannak), nem tudja kivel megbeszélni a problémáit. A társadalom, a szűkebb családi-, lakókörnyezetbeli közösség elvárásainak igyekszik megfelelni az édesanya, ahelyett, hogy ott kellene folytatnia, ahol a kisbaba érkezése előtt abbamaradt. A kettejük csodálatos kapcsolatára való figyeléssel.
A fiatal család a hivatalnokokkal találkozik ebben a minőségében először, pl. amikor társadalombiztosítási kártyát, adószámot kap a kicsi (durva, de 2 hetes gyermeknek már van adószáma!), gyedet/gyest intéznek a szülők. Itt se mindegy, hogyan állnak szóba az újdonsült édesapával, édesanyával. És ekkor egy hosszú időszak kezdődik, amikor a kismama legalább 1-3 évig gyakran látogatja a gyermekorvost és a védőnőket. A gyermekorvosi rendelők mellett működő egészséges tanácsadók (ez is rideg név, ki kellene valamit helyette találni!) legtöbb helyen kívülről és belülről is a szocializmust idézik. A védőnők nagy része szerencsére mosolygós, beszédes nő. Nagy kincs, ha a kismama jól ki tud jönni az időnként otthonukba is kijáró védőnővel. A tanácsadóban, gyermekorvosnál a várótér steril és semmilyen. Legtöbbször.
Minden feltétel adott, hogy a kívánt gyerekek megszülessenek?
Családbarát a társadalom?
A kis közösségek és benne a családok továbbadják egymásnak tapasztalataikat, tudásukat?
Nem. Nincsenek kis közösségek. A generációk alig élnek együtt. Emiatt a tudást sem adják át egymásnak.
Mit tudunk tenni?
Mindig tudunk tenni. Sokat. A saját helyünkön. Ez a legtöbb, amit tehetünk.
Mi kommandózunk. Na, jó, nem most kezdtük. Egy ideje foglalkozunk gyerekekkel (családi napközi, táborok), de rájöttünk, hogy a családdal is kell. Sok közösségfejlesztést megvalósító pályázat van a fővárosban, de úgy látom mindegyik küzd a papírhalmokkal, pályázati beszámolókkal… csak a közösséggel való törődésre nincs már energia.
Az ötletgazda (már iskolás gyerekek édesanyja) egyszer csak készített egy gyönyörű dekorációt az egyik egészséges tanácsadóba. Minden nap arra járt és évek óta ugyanaz a sárga Micimackó volt a falon. Bekopogtatott a védőnőkhöz, hogy ő esetleg szívesen segítene, ebben. Örömmel fogadták a felajánlást. Innen gombolyítottuk tovább a dolgot és megkérdeztük a védőnőket, hogy mire lenne szükség. Aztán kitaláltuk, hogy a működő (nagy kincs!) baba-mama klubba visszük be a program alkotós részét. A bevonódást a kisgyerekes szülők részéről nagyon fontosnak tartjuk. Az idei (2013) Születés hetében a III. kerületi védőnők és a Kapocs együttműködésében valósult meg ez a program. az Óbudai Kulturális Központban lévő Baba-Mama klub volt a helyszín. Akinek ép nem mászott el a babája, az vágott, ragasztott, satírozott… a Vörösvári Úti tanácsadóban elkezdtük a szépítést, “kommandózást”. Következő alkalmunk a III. kerületben 2013. október 1-én lesz. Minden kommandózni vágyó édesanyát szeretettel várunk!
További infók:
http://kapocs.eu/nincs-kategorizalva/az-anyakommando-folytatodik
http://kulturkozpont.hu/ch/?page_id=35

A cikk szerzóje kollégánk, Csepregi Erzsébet. 🙂
A cikk itt jelent meg: http://www.csaladhalo.hu/blog/anyakommando-obudan